Alap- és mesterdiplomámat az Újvidéki Egyetemen szereztem, jelenleg az ELTE Tanácsadó szakpszichológus szakképzésének befejezésén dolgozom, választott szakirányom a pár- és családtanácsadás. Egyetemi tanulmányaimat követően több évet dolgoztam óvoda- és iskolapszichológusként, majd eltérő fejlődésmenetű gyermekek diagnosztikájával kezdtem el foglalkozni. A főállásom mellett óraadó oktatóként is dolgozom a Szegedi Tudományegyetemen.

Eddigi munkám során azt tapasztaltam, hogy a személyt csakis saját kapcsolati rendszerének tükrében lehet teljes mértékben megismerni. Éppen ezért meghatározó számomra a családterápia alappillérét képező rendszerszemlélet, amely szerint kapcsolatainkban kölcsönösen hatást gyakorolunk egymásra, miközben a rendszer mindig több és másabb, mint szimplán a részek összegsége. A rendszerek által, ahová tartozunk jobban átláthatjuk személyes kapcsolataink dinamikáját, saját kommunikációs és érzelmi mintázatainkat, és ezáltal akár át is formálhatjuk azokat.

Másik vezérfonalam a rogersi személyközpontú szemlélet, ami az empátia és a feltétel nélküli elfogadás erejére fekteti a hangsúlyt. Hiszem, hogy mindannyiunkban ott rejtőznek erőforrások, melyek szükségesek elakadásaink, nehézségeink feloldásához, ám egy-egy megterhelő élethelyzetben nem mindig könnyű ezeket felismerni. A pszichológiai tanácsadás során ezért erőforrás- és megoldásfókusszal dolgozom, aminek hozadéka a mélyebb önismereti tudás is. Hiszem továbbá, hogy a pszichológus elsősorban egy útitárs, aki segít saját magunk elfogadásában és minél jobb megértésében.